Megnéztem Horváthországot és majd reflektálok a képeidre - és köszönöm, és gratulálok, hogy ilyen sokat dolgoztál velük!

A képekről nehéz beszélni. Neked szarul esik, hogy az emberek többsége nem tudja/nem akarja megfogalmazni szavakban a belső érzéseit, gondolatait ezekkel kapcsolatban.

Ennek a fájdalmát érzem és átéltem minden egyes publikációmat követő "Kurva Nagy Csendben", azaz visszhangtalanul hullottak munkáim, mint kő hull apadó kútba. Az emberek nem veszik a vélemény megfogalmazás munkáját a nyakukba? Félik az alkotó haragját? Önalávetésükben elmis-másolják az igazmondást? Tartanak attól, hogy kiderül, nem ért el hozzájuk a message? Vagy a message-et nem tudják dekódolni, mert nincsen hozzá eszközük?

Pedig nem igaz. Visszhangok igenis vannak. Képeiddel befolyásolod a világot, változtatod az emberek belső képeit. De ne várd, hogy ezt szavakba öntve. egységes kontextussá rendezve és szellemesen, gazdag gondolatáradással és esztétikai fogalmakat is használva kifejezzék. Ugyanis ehhez nagy tudás, iskolázottság, képalkotási-esztétikai és fotográfiai kompetenciák, éles kritikai érzék, a műalkotással és a művésszel szembeni alázatot leküzdő bátorság is kell. Félünk a művészektől, mert érzékenyek, mert nagyobbak nálunk és mert ostobaságunkban összekuszálhatjuk a műalkotást, a művészt és a művész maszkjában rettegő vagy fenyegető embert egymással. - Nehéz és igazán
bonyolult műkritikát fogalmazni, hogy az kizárólag a műre és a művel kapcsolatos reflexiókra korlátozódjék. Minden mű egyediségében egy létező entitás, ennél fogva nincs értelme annak, amire engem kérsz. Egy dolgot ajánlhatok, hogy pallérozatlan és félművelt eszemmel, sajátosan eklektikus ízlésemmel és AMATOR attituddel dadogjak el neked bátortalan alázattal dolgokat.